2015. március 18., szerda

ON nyomán? Kösz nem.

Pötyögés, majd delete. Ismét pötyögés, ismét delete...
Próbálok klisét írni, Oravecz Nóra nyomdokában valamit, amire majd ráharap a nép. Azonban ahogy egyik szó követi a másikat, érzem, milyen snassz az egész a maga giccses motiváló mondanivalójával. Így csak sóhajtozom folyton, majd törlöm a begépelt sorokat. 
Írhatnám, hogy minden sötét felhő fölött süt a Nap, meg hogy ha bízunk magunkban, bármi sikerülhet blahblahblaaaaah...
Persze azt senki nem szereti megsúgni az olvasóknak, hogy még ON-nak is van szar napja, mikor nem érzi magát sem erősnek, sem szépnek, sem sikeresnek.
Mert minden ember ilyen, akár ezt látjuk, akár nem. Mondtam már, hogy csak azt látjuk, amit mások kitesznek a kirakatba. Igaz? Hát ide is beillik ez a gondolat.
És nem akarok tőmondatokban sem fogalmazni, kiteszem az írásjeleket (legalábbis igyekszem), és minden mondatot nagy betűvel kezdek. Mert nekem a nyelvhelyességben is gyökerezik az írás szépsége.
Ezt a bejegyzést éppen ezért talán csak te olvasod, kedvesem. 

U.i.: Tényleg nevettem, mikor leírtam azokat a kitörölt mondatokat. Röhejes volt. Senkinek nem ajánlom. :D