Sorok között

Nem tudom játszani ezeket a játszmákat. Nem értek a flörthöz, nem ismerem a lányok szabályait, például, hogy kivel hogyan kell beszélni, összenézni, megérinteni. Nem tudom a hajamat úgy csavargatni, hogy az mindenkinek odavonzza a szemét, és nem hordok magassarkút sem. Egyszerűen mindig csak azt teszem, ami jól esik. Aztán sokszor megütöm a bokámat, mert félreértik az egyszerű kedvességet.
Mikor valaki veszi a fáradtságot és beszélget velem kicsit, sok dolgot megtudhat róla, ha őszintén érdeklődik. Többek között, hogy sosem hazudok, mert képtelen vagyok arra, hogy jól csináljam,  így teljesen felesleges. Nem mellesleg pedig másnap még csak nem is tudok tükörbe nézni, így attól sosem kell félned, hogy becsaplak. Az őszinteség mégis sokszor hátrányt jelent, mert nem maradok  a végén sem rejtélyes, sem titokzatos. Csak egy egyszerű Vörös. Ami nem is baj, ha van, aki ezt elfogadja és szereti.

Újra és újra rájövök, hogy érintés- és párkapcsolatfüggő vagyok, hogy nehezen nyílok meg az emberek előtt, és sokszor félreismerem őket. Na meg, hogy kilóra megvásárolható vagyok a szép szavakkal.
És minden hétvégén rádöbbenek, milyen furcsa is az egyedüllét, és mennyire hasznosak a puha takarók. A negyedik csokit bontom fel két nap alatt, és boldogan harapok bele minden alkalommal. Már csak egy ócska romantikus film hiányozna a teljes képhez: szeretethiányos csaj hever a kanapén egy teljes hétvégén keresztül, Julia Roberts ,,önmegtalálós" filmjein nyáladzik, és kócosan hallgatja a legjobb zenéket. De ezt értsd a jó értelmében: hogy igyekszem boldog lenni akkor is, ha egyedül ücsörgök.

Ez a blog egy óriási segítség annak, aki meg akar ,,hódítani". Mert bár nagy része csak az én vibráló képzelőerőm eredménye, mégis megannyi titokkal és kívánsággal van tele.

Gyere közelebb. Ez az! Ismerj meg bátran, de csak óvatosan. Ne ijessz el!