Nem tudod, de hát honnan is tudhatnád, hogy hányszor gondolom ki azt a szót: szeretlek. Ég bennem, és folyton kikívánkozik. Elmondanám neked most is, mikor itt ülök egy asztal mögött és arra gondolok, milyen jól esett az a két szendvics, amit a munkába csináltál nekem. Szerintem nem is sejted, mennyire szeretem, hogy így gondolsz rám. Azt hiszed, természetes, hogy ilyen vagy, pedig, hidd el: nem az! Számomra különleges vagy és az egyetlen, aki mellett boldog lehetek.
Néha igyekszem kívülről figyelni magunkat, és ilyenkor el-elcsodálkozom, hogy olyan, mintha már évek óta együtt lennénk, élnénk az életünket, mégis meg van benne minden izgalom, amire az embernek szüksége van. Még azt is szeretem, ahogy a bevásárlólistát írjuk. Én az ágyon, te meg egy széken ülve, hogy aztán hóban-fagyban elinduljunk megvenni mindent a vacsorához, vagy a hétvégéhez. Semmiért el nem cserélném azokat az estéket, mikor sorozatot nézünk, és a végén a mellkasodra bújva alhatok el. Azt továbbra sem "bocsátom" meg, hogy éjszakánként ezerszer ébredek arra, hogy lerángatod rólam a takarót a forgolódásoddal, de furcsa, mert még erre is mosolyogva gondolok.
Kicsit félek mostanában rólad írni ide. Annyi a rosszindulatú ember, és én féltem magunkat. Hogy is ne tenném, hiszen most minden annyira jó. A kezdetlegesen felépített világunkat meg a napjainkat, amikben úgy oldódom fel, mint a kakaó a tejben.
Gondoltam rá, hogy ezután csak magamnak írok. Meg talán neked, mert tudod: úgyis megmutatom, ha kíváncsi vagy rá. Nem akarok magunk körül dögkeselyűket, de ez a blog az Én helyem, és nem akarom hagyni, hogy elvegyék ezt tőlem, hogy elrontsák. Épp ezért: talán "csöpögős", "idealista", "naiv", "szándékosan gyönyörködtető" vagyok, nem érdekel. Azt teszem, ami az én szívemnek kedves. Ez pedig nem más, mint hogy minden ízemben szeretlek, és meg is fogom írni mindig, mert ez ennek a rendje...
Boldog vagyok!
 |
| Forrás: weheartit.com |
