Biztosan te is érezted már az egyedüllét utáni sóvárgó vágyakozást. Hogy ne legyenek körülötted emberi lények, ne lélegezzen körülötted egy sem, ne érjenek hozzád, de még csak rád se nézzenek. Nem arra a szomorú magányra gondolok, inkább erre a békés, beletörődő, érdeklődő magányba. Ami évente talán csak néhányszor kapja el az embert. Mikor nem szeretsz beszélni, alig hallatod a hangot annak ellenére, hogy világ életedben azt mondták rád, hogy be nem áll a szád.Sétálni akartam egy fél órát, de inkább buszoztam a megint feltörő meleg miatt. Olvastam lépten-nyomon, felhúztam magam köré egy világot, akárcsak egy sátrat, és alig vettem észre, mi zajlik a környezetemben.
Ez egy békés fajta egyedüllét. Nem rossz...talán még szeretem is. Ilyankor szeretnék magamnak egy helyet, amit nem ismer más rajtam kívül. Ahová elbújhatok, ahol nyugodtan sétálhatok, nézelődhetek. Talán egyszer ráakadok egyre. Biztos van egy apró sarok, amit csak nekem teremtett odafent az öregfiú...
A barátságot túlértékelik. Gyakran azt is gyanítom, hogy egyáltalán nem létezik, főleg ahogy az utóbbi időben észrevettem az embereken. Mindenki csak egy, maximum két lelkitársra tehet szert életében, addig pedig végig kell zongorázni a nem megfelelő jelölteken is. Hm... Mindig is csak csapódtak hozzám emberek. Majd vagy ők hagytak el engem az útjuk során, vagy én őket. Valami döccenő mindig volt. Talán nem is volt még igazi, őszinte barátságban részben. Olyan emberekre van szükségem, akik nem feledkeznek meg rólam. Akik akkor is igényt tartanak a társaságomra, mikor kicsit bonyolult megoldani a maradásom, akik akkor is mellettem vannak mikor rossz kedvem van, és nem csak akkor ha akad valami mesélnivalójuk
Lelkitársat viszont találtam, és olyankor az az érzés kapja el az embert, hogy másra nincs is szüksége ezen a világon.
Hogy bennem van-e a hiba, már régen nem érdekel. Ha valakinek gondja van azzall amilyen vagyok, az álljon elém, és mondja meg, mert csak így tudok változtatni, így vagyok képes a fejlődésre!
Kérdezzem vagy ne kérdezzem? Nem akarom magam rosszul érezni, nem akarom az apró elutasítást. Pedig megint csak kikívánkozik. Hm...A túlzott őszinteségem a probléma sok esetben, ezzel tisztában vagyok. körmönfontabbnak, ravaszabbnak kellene lennem. De én egyszerűbb vagyok, mint te azt gondolnád!
Talán ez az én sarkom a világból. Ez a bonyolult átjáróház, ahol senki nem tölt el néhány hétnél több időt. Csak a titkos ajtót nem vette még észre, csak egy ember. Ő. Besurrant, talán észe sem vettem pontosan hogy mikor, átfestette a falakat, feltörte, majd újrarakta a padlót, képeket rakott az üres helyekre a falakon, és befészkelte magát. A legjobb dolog az életemben a kedvenc ,,szobám" a lakójával, akit szeretek.A szívem verdes, dübörög. Jó.
