Persze sokszor inkább csendben maradok, maximum egy szemöldökrántást engedek meg magamnak, mert hát a legtöbb ember, az állítása ellenére, nem kíváncsi a valóságra. Az őszinte, kendőzetlen realitásra, amitől talán néhányan szembe is köpnék magukat, ha tudnák, mások így látják őket.
Talán ezért is veszek sok embert semmibe, mert félek, ha beszédbe elegyednék velük, kicsúszna néhány kéretlen megjegyzés a számon. Jó volna végre megtanulni, hogyan lehetek legalább kicsit finomabb, vagy hogy végre el tudjam fojtani a véleményem.
Talán akkor én is olyan kis ,,házikedvenc" lennék, mint néhányan körülöttem. Nincs bennem megvetés, bár lehet hogy az érezhető rajtam. Az már csak a jéghegyem csúcsa, ha azt a pontot elérem, mikor már csak szánalom és megvetés van.
Több a szemlesütés a hülyeség meg a butaság felett.
Talán tükröt kellene adnom pár embernek. Ki tudja? Lehet nem ismernének magukra...
És Dr. House-nak igenis igaza van. Mindenki hazudik. Vagy magának, vagy másnak, de senki nem kivétel. A különbség az, hogy ezzel tisztában vagyunk-e vagy sem.
Az tesz minket különbözővé, nem a színes ruhák, a mosolyok, meg a többi dolog. Csak az, mit tartasz meg magadban...odabent.
