Bár lennék szög a falban, mi némán és érzéketlenül figyel. Lennék összegyűrt napilap a kosárban, amit végül senki nem olvasott el.Bár lehetnék pohárra száradt kakaócsöpp, amit később lemos a forró víz, vagy föld a virágcserépben,vagy fotón egy boldog ,,csíz" .
Csak mosolygó fej ne legyek hamis mondatok végén, csalódott sóhaj a párnába az éjszaka közepén.
Nem akarok keserű kávé lenni, ami rossz ízt hagy a szájban, sem a piros köptető, amit vényre kapni a gyógyszertárban.
Azt hiszem, csak ennyi mára, a pókot hagyom a plafonon. Lábaival hagy kaparja a festéket a falakon. Az aprót a gyűjtőhelyre teszem, a kis japán mintás tárcába, majd kitotyogok néhány korty vízért a konyhába.
Nem akarom, hogy ez a nap tovább nyúzza a testem. Fáj a torkom. Azt hiszem, megint visszaestem...!
