A fénybe mártom a testem, miközben bőrömön átütnek a kék hajszálerek. Csigolyáimon bágyatagon lépdelnek az ujjaid. Körvonalad mély árkot szánt a paplanba, belesimulhatnék az árnyékodba. A sarokban egy korallvirág fotoszintetizál nekünk. Ha így maradunk mozdulatlan, néhány napig még élhetünk!
Az ablaküvegen túl vattacukorfelhők úsznak, mint apró guppik egy venezuelai kerti tóban. Talán meglasszózhatnánk őket hogy elhúzzanak minket más vidékre.
Velencében elengednénk őket és álarc mögé bújtatnánk fáradt arcunkat a karneváli forgatagban. Majd újra útra kelve az ,,öreg hölgy" csúcsába kapaszkodva ennénk egy bagettet. Spanyolországban felkérsz egy tangóra? Rózsákat fonnék a hajamba, amelyek soha el nem hervadnának, mint a szerelem, ami bennem kivirágzott.
És a felhő-guppik elvinnének minket olyan helyekre, ahol szép az élet.
De most itt, ebben a félszobában tökéletesen boldog vagyok. Csak a helyszín más, mint a képzeletemben, és a kis korallvirág sem rózsa. De ujjaid az ujjaimba fűződnek. Mint két összekapaszkodó tengeri csillag. Sehol máshol nem lennék szívesebben, mint itt. Ússzanak csak tovább a vattacukrok odafent!
