
Azt hiszem kijelenthetem, hogy nekem jót tesz nem emberek között lenni. Egyszerűen jó érzés, hogy nem cseppenek bele idétlen vitákba és nézeteltérésekbe, nem kell magamra erőltetnem a kedvességet, ha az nem jön szívből és nem fontos, hogy már reggel nyolckor egy íróasztal fölé görnyedjek.
Nevezhettek bátran antiszociálisnak, mert egyszerűen már megszűntek azok az idők, amikor érdekeljen. Valahogy levedlettem azt a sok alaptalan komplexust, amit a kamaszkor hormonbombája robbantott rám. Még emlékszem, ahogy egy régi fotelben ülve a Viva elé voltam ragadva, és hogy alig vártam, hogy megkapjam másolt CD-n a kedvenc zenekarom új albumát. Most már letölthetem N-core-on. Ha-ha.
Kicsit hihetetlen még, hogy sínre került minden, amit L-lel elterveztünk. Most már egy tágas, napfényes lakásban élhetünk, ami zajos ugyan, de egyszerűen imádnivaló, elindulhat végre a Horgolmány, mint webshop, és mellé szuper munkám van, amiben rengeteg lehetőséget látok. Persze ne gondold, hogy nem maradtak félelmeim, hiszen minden nap van miért szorongani kicsit. De megfogadtam, mikor elköltöztünk, hogy feleslegesen nem fogok idegeskedni. Azt mondják, árt a szépségnek, hát miért kockáztatnék?
Van még fél pohár rizlingnapokon szerzett pohárnyi leánykám, azt hiszem azt most megiszom. És talán butítom magam egy epizód Family Guy-jal, vagy egyszerűen olvasok egy kis Harry Potter-t. Mondom, hogy "tiniskedek"!