2016. április 28., csütörtök

,,Más"-nak lenni

Mindig vannak ,,olyan" lányok. A villamosmegállókban, a buszokon, a gyorséttermekben és a koncerteken. Ők azok, akiket rögtön észre lehet venni. Sőt kötelező is, hiszen ez a céljuk! Ebből táplálkoznak, mint egy húsevő baktérium valami humanizált fajtája. 
De ami megnyugtató számomra, hogy mindig vannak ,,más" lányok is. Akik kitűzőket hordanak, tornacipőt, és hangosan hallgatják a zenét a zebránál. Ők azok, akik sosem illeszkednek be maradéktalanul. Sem egy iskolában, sem egy munkahelyen. Mindig van valami, ami visszafogja őket, meggátolja azt, hogy elfogadják magukat olyannak, amilyenek. Ők azok, akik gyakran benne ragadnak a barát-zónában, vagy az elfelejtett barátnők széles kategóriájában.
Mondhatnám, hogy az a szép az életben, hogy ennyire különbözőek vagyunk. De nem lennék teljesen őszinte, hiszen a nehézséget és épp ez okozza. Hogy nem fogadjuk el a ,,más" viselkedést, azt, hogy valaki lehet eltérő akár külsőben, akár viselkedésben. 
Valamikor szerettem volna nem ,,más" lenni, hanem ,,olyan". Egyszerűbbnek és könnyebbnek tűnt a valóságnál. Aztán idővel rájöttem, hogy magam miatt kell változatlannak maradnom, hiszen ellenkező esetben már nem az lennék, akit az a maréknyi ember megszeretett. 
Persze nem mondom, hogy nem szeretnék én is a tipikus ,,kócosan és pólóban is szexi" lenni, vagy olyan, akinek nincs gondja az önértékeléssel, de azt hiszem a tündérkeresztanya megelégelte az állandó kívánságrohamaimat és makacskodik egy kicsit. A kívánság tehát függőben marad... egyelőre legalábbis.



holland roden, teen wolf, and lydia martin kép