2014. december 30., kedd

Stephen King: Álom doktor

Stephen King-et olvasni olyan dolog, amit az embernek előbb, vagy utóbb el kell kezdeni az élete során. Így kezdődött ez nálam is néhány hónappal ezelőtt. Jöttek sorra az író könyvei: Ragyogás, Carrie, Tortúra, Minden sötét, csillag sehol... Vélemény az Álom doktorról.

Az Álom doktor megjelenésekor  kocsányon lógó szemekkel néztem a gyönyörű borítót, és a különlegességét: hogy a Ragyogás folytatása. Ez utóbbi könyve életem egyik legjobb regénye volt, úgy izgultam végig, mint még soha egy kötetet sem, így kicsit félve láttam hozzá a karácsonyi ajándékként megkapott Álom doktorhoz. 
Tartottam tőle, hogy vajon lesz-e olyan félelmetes, érdekes, karakteres, mint az elődje.
A válasz egy határozott IGEN.
Minden benne van, ami egy jó King kötetet jellemez. Varázslatos, magával ragadó és izgalmas. 
Az, hogy az egyik kedvenc női nevem az Abra lett, nem fog meglepni senkit, aki elolvassa az Álom doktort. Dan Torrence pedig még szerethetőbbé vált a a szememben, mint gyerekként. A leglényegesebb különbség, hogy nem volt olyan ijesztő, mint a Ragyogás, sokan Kinget ezért azzal vádolták, hogy elfelejtett horrort írni. Azonban ezt a ,,horror" hiányosságot pótolta a kiforrottsággal, a lendületes cselekménnyel, és az egymást érő meglepetésekkel.
A spoilert meghagyom másoknak. Legyen elég annyi, hogy aki hamisítatlan King élményt akar, az most vegye a kezébe az Álom doktort, és ne aludjon hajnalig, hiszen  legjobb dolog őt éjjel olvasni, mikor ,,minden sötét, csillag sehol".

Kedvenc idézeteim a könyvből: 

,,Van egy mondás: ha a tanítvány megérett rá, a tanító megjelenik."

,,A múlt elmúlt, még akkor is, ha meghatározza a jelent."

,,Eljön a perc, amikor az ember felismeri, hogy nincs értelme tovább vándorolni. Akárhova megyünk, magunkat úgyis magunkkal visszük."

,,A kéz, amelyik a nyavalyás bölcsőt ringatja, mozgatja az egész nyavalyás világot."

,,Mindnyájan meghalunk. A világ is egy nagy elfekvő, csak friss a levegő."


Fülszöveg: 
Stephen King - Álom doktor
A horror koronázatlan királyának új könyve a nagysikerű Ragyogás folytatása. A napjainkban játszódó regény cselekménye három szálon bontakozik ki: Az Igaz Kötés nevű furcsa, baljós kompánia lakóautóival szeli át az Egyesült Államokat; egy Abra nevű kislány a Ragyogásban főszereplő kisfiú, Danny Torrance különleges képességeinél is erősebb természetfeletti erő tanújelét adja; Dan Torrance a Panoráma szállóban töltött, rettegéssel teli tél után felcseperedett, alkoholista lett, és mostanra leszokott a piáról. Egy New Hampshire-i hospice-házban dolgozik ápolóként, ahol különleges képessége jóvoltából megkönnyíti a haldoklók szenvedéseit. Az intézetben Dant Álom doktorként kezdik emlegetni. Ebben az egyszerre izgalmas és maradandó olvasmányban a Ragyogás világa más szempontból, de nem kevésbé lélegzetelállítóan elevenedik meg, a régóta kísértő szellemek újra visszatérnek közénk. Az Álom doktor tartást ad, emberségre nevel, mégis lehetetlen lidérces borzongás nélkül olvasni.

2014. december 29., hétfő

Hab

-Megfürödtél már? -kérdezed csendes udvariassággal a fürdőszoba zárt ajtajának túloldaláról. 
On the way Jah | via Tumblr-Már csak három oldal van a  fejezet végéig. -felelem, és hallgatom, ahogy papucsod halk csoszogásával visszamész a szobánkba.
Mindig szerettem a fürdőkádban olvasni. Most nézem a kezemben tartott könyv táncoló betűit, majd a beígért három oldal után a kis fürdőszobaszekrény tetejére teszem King-et. Lábaimat kinyújtom a kihűlőfélben lévő vízben. Lábujjaim ráncos bőre mutatja, hogy már két fejezetet olvastam el, mióta bejöttem karomon egy törölközővel.
Te, drága Veronika pedig várod a sorod, mert te türelmesebb vagy az átlagnál. A karácsonyt úgy töltöttük el, hogy végig bennem voltál. A mosolyaim a tieid voltak, az én szememen át láttad a karácsonyfa színes fényeit, kezeimmel bontottad ki közös ajándékainkat. De most újra mutatkozhatsz, mert egyedül maradtam. 
(De hisz minden kapcsolatot ápolni kell, amit valójában szeretünk.)
D. szerint több energiát kell fektetnem azokba a kapcsolatokba, amelyek igazán fontosak nekem, és kevesebbet azokba, amelyek már eleve elveszettek. 
Mostanság úgy érzem magam, ahogyan te szoktad. Nem görcsölök annyit, nyitottabb vagyok, és ezt mások is észreveszik.
Fejemet most az ajtó felé kapom, mert hallom, hogy vizet engedsz egy pohárba, majd néhány másodperc múlva visszateszed a helyére. Én meg lebukom a víz alá, szememet kinyitva figyelem a plafont a víztükör alól, és mosolygok. Arra gondolok, hogy szép volt a karácsonyom mézeskalács nélkül is, és hogy tényleg azokkal voltam együtt, akiket valóban, tiszta szívemből szeretek.

2014. december 28., vasárnap

Körforgás

Úgy érzem, sokszor túl sok a gyűlölködés: a ,,leszarom" félmondatok, a ,,nem érdekel" vállvonogatások, a szemforgatások, a legyintések. Sokan csak akkor boldogok, ha mások nem azok, mert ezáltal különlegesnek érezhetik magukat. Mások örülnek a legjobb barátok, rokonok, ismerősök boldogságának.
Mi is a boldogság? Kezdhetnék itt fejtegetésekbe, de azt úgyis megteszik helyettem mások. Én csak annyit szeretnék elmondani, hogy a boldogság akkor is létezik, ha épp nincs a markunkban. Kéreti magát, azt akarja, hogy keressük meg és harcoljuk érte, mint egy rossz gyerek. És ez a kutatás sokszor tövises bokrokon át halad, amelyek megtépáznak minket, máskor csak az ölünkbe pottyan, mikor megunja önző kis játékát.
De őt nem lehet elérni irigységgel, a ,,leszarom" félmondatokkal, a ,,nem érdekel" vállvonogatásokkal, a szemforgatásokkal, sem a legyintésekkel. Mosolyogva kell tűrnünk, hogy éppen másnál vert tanyát, mert a szívünk mélyén mind tudjuk, hogy előbb-utóbb úgyis visszatér hozzánk. 
au favorits

2014. december 21., vasárnap

Vágtató

Arcomat a vállgödrödbe ejtem, miközben lábaink lassan ritmusra járnak. Kezeid a derekamon pihennek, mintha féltett kincset óvnál. Ajkam alatt érzem lüktető szívverésed.

Sokszor nem kell más, csak két egymásnak rendelt ember, és megnyílik a világ. Célok válnak hirtelen világossá, megtanulják egymást tisztelni és szeretni.
Van, akinek sok ,,békát" meg kell csókolnia ahhoz, hogy végül képes legyen lehorgonyozni. Másoknak egy pillantás elég ahhoz, hogy tudják: a másik valóban a nagybetűs Igazi.
Az a sok mese a hercegnővel és a lovon vágtató királyfival nem lehet fölösleges. Én hiszek abban, hogy minden zsák megtalálja a foltját, hogy minden papírra egyszer szavakat vetnek, hogy az összes dalt eléneklik egyszer, és hogy minden férfinak rendeltetett egy nő, akit gyönyörűnek láthat egy életen át.
Talán naiv vagyok. Talán túlságosan hiszek a végzetben.
Talán.
De ezt sosem akarom bevallani. És nem is fogom. 
🎧💕

2014. december 20., szombat

Üzenem

Stay Young | via TumblrEgy oszlopon előttem táblák sorakoznak. Mindegyik valamilyen irányba mutat, rajta ékírással egy egy szó és mindenütt vésett nyilak.
A legnagyobb útjelző azonban neon betűkkel, Times New Roman típussal van kiírva: MÚLT. Tisztán olvasható, azonnal ráismerek. A legbiztonságosabb irány volna, hiszen visszatekintve erős aszfalt mutatja az utat, ami mentén robusztus házak, és ismerős arcok integetnek.
Idővel rájössz, hogy ugyanúgy, ahogyan az utakba, egyes emberi kapcsolatokba sem szabad túl sok energiát fektetni, és érdemes előreszegett állal elindulni, magad felé fordítani az ismeretleneket, kezet nyújtani feléjük, megjegyezni a nevüket. Mert ők azok, akik a jövőben megkérdezik: Hogy vagy? Mit csináltál ma? 
Mindenkinek szüksége van olyan pillanatokra, amelyekért meg kell küzdeni. A múltban azonban minden kitaposott, ismerős és nos... gyakran csalódást keltő.
Furcsa, mennyire meg tudunk változni a környezetünk hatására. Gyakran barátságosabbak leszünk, kedvesebbek, magabiztosabbak, vidámabbak. 

Innen szeretném üzenni nektek: MÁR NEM FÉLEK TŐLETEK!

2014. december 13., szombat

Képeslapokra



-Társasági ember vagy, Vörös! Tagadhatod, de hiába.
۩ ۩ ۩ | via TumblrArcomon, még mindig bágyadt mosoly ül. Ma az emberek kedvesek voltak velem, és a beszélgetés oly könnyűvé vált, mint amilyen csak néhány pohár bor után szokott lenni. valójában még csak nem is akarom letagadni azt, amit mondasz.... Azt hiszem, eddig szerettem magam a komfortzónámon belül tudni, de most, hogy rá lettem kényszerítve arra, hogy mozduljak, már nem is bánom. Mindenkinek át kellene lépnie a határait. Meztelenül  fürdeni éjszaka a Balatonban, Debrecen utcáin részegen sétálni, sárkányt eregetni viharban.
Most úgy érzem, boldog vagyok. Keveset alszom a teendők miatt, de boldog vagyok. Mert fontos vagyok emberek számára, napközben eszükbe jutok. 
-Jó helyen vagyok. alig várom, hogy végre rólad is tudjanak, Veronika.
-Biztos, hogy meg akarsz mutatni nekik?-kérdezed, miközben fejen állsz a fal mellett. A csuklásod már lassan fél órája tart, így ez a soron következő módszer arra, hogy alábbhagyjon. 
-Te a részem vagy. Így kell elfogadniuk. Azt tanácsolták nekem az emberek, hogy mutassam meg azt, aki vagyok. És én részben Te vagyok!
Vörös hajad a padlót terült szét, mint száraz falevelek tengere, szemed lecsukódik, majd felkacagsz.
-Tudod, hogy szeretek gyújtogatni, rombolni... sőt!
-Igen!-kacagok, miközben egy újabb karácsonyi képeslapra írom: 
Boldog, békés ünnepeket! 
Szeretettel BARÁTOD
Vörös

2014. december 7., vasárnap

Feküdni a sötétben.
Lehunyt szemhéj mögött vibráló színek.
Ópium illata a zárt térben.
Fejben dübörgő zenét hallgatni.
Csak szeretni az életet....
És téged!

🍂🌳❤️

2014. december 3., szerda

Lapszélekre

Furcsa. Egyre kevesebb dolgot osztunk meg egymással. Néha rám tör a hiányérzet, hogy de jó lenne csak még egyszer felhőtlenül gázolni a falevelekben, de tudom, hogy ideje mindannyiunknak felnőni, előre szegett fejjel harcolni a velünk szembe jövő problémákkal, és megnyugszom. Mindenkinek a saját életét kell élni, saját magát kell minden áron boldoggá tennie. Már csak a napokat számolom egy saját házig, családig, karácsonyfáig, gőgicsélő gyerekig. Miért ne tenné ezt más is? Mindannyiunknak magunkért kell élnünk, és léteznünk! 
Jó érzés, hogy idegenek is megnyílnak előttem, hogy elárulják a titkaikat, amiket utána én féltve őrizgetek, mint mindig. Ilyenkor eszembe jut, hogy soha, senki nincs egyedül, csak akkor, ha ő maga magányos akar lenni. 
Önkéntes száműzetésünkben gyakran elfelejtjük, hogy egy nagy világ részesei vagyunk. Hogy az emberek körülöttünk csak olyanok, mint te, vagy te, vagy te, vagy akár én...
És idővel, ahogy rájövünk ezekre a sorsfordító, és formáló gondolatokra, megtanuljuk megbecsülni a lopott pillanatokat. Egy véletlen találkozást, néhány perc beszélgetést telefonon, egy barátságos ölelést, vagy egy kávét. Ezt a kávét pedig mindig egy mosolyogni való emlék kíséretében iszom meg, ami nem más, mint hogy: ,,Keserű, mint az életem." És az emlékektől nevetnek kell, hiszen az élet nem keserű, és ,,nincs rossz kávé, csak akarat-gyenge ember."  

Lapszélekre.

Untitled