Arcomat a vállgödrödbe ejtem, miközben lábaink lassan ritmusra járnak. Kezeid a derekamon pihennek, mintha féltett kincset óvnál. Ajkam alatt érzem lüktető szívverésed.
Sokszor nem kell más, csak két egymásnak rendelt ember, és megnyílik a világ. Célok válnak hirtelen világossá, megtanulják egymást tisztelni és szeretni.
Van, akinek sok ,,békát" meg kell csókolnia ahhoz, hogy végül képes legyen lehorgonyozni. Másoknak egy pillantás elég ahhoz, hogy tudják: a másik valóban a nagybetűs Igazi.
Az a sok mese a hercegnővel és a lovon vágtató királyfival nem lehet fölösleges. Én hiszek abban, hogy minden zsák megtalálja a foltját, hogy minden papírra egyszer szavakat vetnek, hogy az összes dalt eléneklik egyszer, és hogy minden férfinak rendeltetett egy nő, akit gyönyörűnek láthat egy életen át.
Talán naiv vagyok. Talán túlságosan hiszek a végzetben.
Talán.
De ezt sosem akarom bevallani. És nem is fogom.
