2015. március 29., vasárnap

Lehúzott ablakok élére

Kezembe fogom a szelet, miközben az autó egyre messzebbre visz innen. Lehúzott ablakok mögül nézem az elsuhanó tájat, a szétmállott szalmabálákat és az elrohadt kukoricát, amit senki nem takarított be a tél beköszöntével.
Mindannyian elvágyunk valahová: más munkahelyre, jobb ismerősök közé, virágosabb tavaszba, más tájakra. Sokszor meg akarjuk változtatni az életünket ahelyett, hogy megszeretnénk a sajátunkat.
Nézhetjük, hogy mások milyen boldogok, irigykedve gondolhatunk arra, mi zajlik az otthonokban, a fejekben és a szívekben, de ettől mi magunk soha nem leszünk boldogabbak. Csak gyűlik majd a keserűség, ami könyörtelenül felzabál, ha hagyjuk!
De idővel a szerencsésebbek rájönnek, hogy abból kell építkeznünk, amink van. Ha virágosabb tavaszra vágyunk, ültessünk magvakat, ha jobb munkahelyet szeretnénk, keresnünk kell, ha utazni akarunk, akkor csak be kell ülni ebbe az apró autóba, és menni... Vagy egyszerűen csak lehunyhatjuk a szemünket, míg mosolyra nem görbül a szánk.
Van az a mondás, hogy az Isten azt méri ránk, amivel még elbírunk. A rosszabb napokon szeretek erre gondolni.
Talán mantrának is jó lenne.


2015. március 25., szerda

Vicsorgás

Folyton ugyanazokat a hibákat követem el. Újra és újra megtanulok megbízni emberekben, majd lehunyom a szemem, és nem teszek semmit, csak várom, hogy menjen minden a maga útján ahelyett, hogy magamhoz ragadnám a gyeplőt. Aztán mikor nem vezetnek tovább, muszáj kinyitnom újra a szemem. És ilyenkor ismeretlen helyen állok, veled szemben Veronika, és csak csóválod a kócos fejed.
-Megint elcseszted.-hangod sima.
Talán könnyű lenne újra lehunyni a szemem. Szorosan összezárni és várni. Talán ez a gyomorgörcs is engedne, ami egész nap küzdött azzal a néhány lenyelt keksszel.
-Látszik, hogy sírtam?-kérdezem.
-Csak a szemeden, de majd hazudd azt, hogy csak kialvatlan vagy. Eddig is sikerült minden reggel magadra rajzolnod a mosolyt. Miért pont ma ne tennéd?
Nincs benned szemrehányás, mert tudod min megyek keresztül, és mit miért teszek. A hibáimat is annak tudod be, hogy várom a csodát. Tudod, azt az Eat, pray, love típusú világgal megbékélő, hittel és reménnyel teli csodát.
Napról napra mindannyian magunkra erőltetünk szerepeket, amiket egy idő után már nem olyan könnyű megformálni, majd magunkra ölteni, mint ahogy azt valóban szeretnénk. És gyakran gyávák vagyunk, és hagyunk mindent a régiben. Aztán csak összeszorítjuk a fogunkat, és reménykedünk benne, hogy a mosolyunk nem vicsorgásnak látszik. 
Vagy ha igen? 
Majd a fáradtságra fogjuk...


2015. március 18., szerda

Megvetem a lábam a csúszásgátló szőnyeg púpjain. Először a meleg, majd csak azután a hideg víz... Így megy ez mindig. Homlokomat a hideg csempének támasztom, miközben a gőz lassan betölti a zuhanyfülkét. Várom, hogy múljon ez a szörnyű fejfájás, de nem történik semmi. Csak a víz zubog egyre fáradtabban. Akárcsak én. Az a sok emberi méreg az egészségre is kihat. Vagy ez is csak olyan népi bölcsesség, ami vagy igaz, vagy nem? Én szeretek benne hinni, hogy ha boldog vagyok, nincs semmi bajom.
Tudod mit? Holnap már csak azért is boldog leszek!


ON nyomán? Kösz nem.

Pötyögés, majd delete. Ismét pötyögés, ismét delete...
Próbálok klisét írni, Oravecz Nóra nyomdokában valamit, amire majd ráharap a nép. Azonban ahogy egyik szó követi a másikat, érzem, milyen snassz az egész a maga giccses motiváló mondanivalójával. Így csak sóhajtozom folyton, majd törlöm a begépelt sorokat. 
Írhatnám, hogy minden sötét felhő fölött süt a Nap, meg hogy ha bízunk magunkban, bármi sikerülhet blahblahblaaaaah...
Persze azt senki nem szereti megsúgni az olvasóknak, hogy még ON-nak is van szar napja, mikor nem érzi magát sem erősnek, sem szépnek, sem sikeresnek.
Mert minden ember ilyen, akár ezt látjuk, akár nem. Mondtam már, hogy csak azt látjuk, amit mások kitesznek a kirakatba. Igaz? Hát ide is beillik ez a gondolat.
És nem akarok tőmondatokban sem fogalmazni, kiteszem az írásjeleket (legalábbis igyekszem), és minden mondatot nagy betűvel kezdek. Mert nekem a nyelvhelyességben is gyökerezik az írás szépsége.
Ezt a bejegyzést éppen ezért talán csak te olvasod, kedvesem. 

U.i.: Tényleg nevettem, mikor leírtam azokat a kitörölt mondatokat. Röhejes volt. Senkinek nem ajánlom. :D


2015. március 10., kedd

Gyógyító

A tegnapi személyiségteszt jól állította: gyógyító vagyok. Természetesen nem a szó szoros értelemben, hanem saját magam, és a környezetem gyógyítója. Az is természetes talán hogy ezt a kettőt sosem tudom egyszerre végezni. Vagy magamat rakom rendbe, vagy a környezetemben élőket. Örök optimistaként szeretem, hogy az előttem lévő vizespohár félig tele van, és nem félig üresen tátong, mint egy hálátlan száj.
Kettős véglet vagyok: egyik nap utálom a tömeget, az emberek aurába-lépő közelségét, máskor, mint ahogyan ma is, hamarabb szállok le a villamosról, hogy a tömegben hömpölyöghessek. A kóbor grimbusz mindig megsúgja, merre menjek...
Szeretem, ha azt mondják mások, hogy megértem őket, vagy valamit élesebben látok, mint azt mások. Mert mindenki szereti magát különlegesnek érezni, még ha csak egy maréknyi ember számára is. 
A teszt elárulta azt, amit eddig is tudtam: hogy kerülöm a konfliktusokat, és nem azért mert gyáva lennék, hanem mert egyszerűen több energiát vesznek el sokszor belőlem, mint amit a győzelemmel/vereséggel nyerek.  
Persze az nem volt leírva, hogy hogyan születtek meg a rossz és jó tulajdonságaim, és ezt nem is tudhatja más, csak én. Mégis a néhány sor végén jó volt azt olvasni: A gyógyítók kreatívak, jól írnak. Azt hiszem szeretném én is elérni ezt egyszer. Hogy azt mondják: ez igen, megérte annyit bámulni kifelé a vonatablakon ötleteken törve a fejed!

Szerintem jó volt olvasni néhány olyan mondatot, amiben valóban magamra ismertem, szóval ha van kedvetek készítsétek el ti is!
A link: itt elérhető

Ui.: Örülök, hogy újra itt vagyok! :)


2015. március 8., vasárnap

Tavasz néhány szóban

Már egy hete, hogy elkerülnek a szavak. Még a betűk is. A hideg, párás ablakokat végre napszínűre festette a tavasz. Leolvadt a tél az égről, én pedig csodálva járok-kelek, melegszem, mint valami hibernálódott állat, ami most ébredt fel egy hosszú álomból.
Talán végre előkerül a napszemüveg is, és Prága ilyen közelinek sosem érződött még, mint ma. Szemeimet tágra nyitom, addig iszom magamba a világ látványát és csodáit, amíg csak lehet. 


2015. március 2., hétfő

Liebster Blog

Mindig öröm, ha rájövök, valaki kedveli a blogot, így most is megmosolyogtam, miszerint díjat kaptam Tipegőzombitól. :) ezúton is köszönöm neki, nagyon jól esett.
A díjjal feladatok is járnak. 10 dolgot kell írni magamról, valamint válaszolni 10 feltett kérdésre. ezután 10 embernek tovább kell küldeni a játékot.




És íme az a 10 dolog magamról.

1. Azt mondják, a zseni a rendetlenségben is megtalálja, amit keres. Szóval azt hiszem kezdek zsenivé avanzsálni. :D

2. Gyűlölöm a hangzavart. A zenét persze imádom, de ha valaki más hallgatja úgy, hogy én is felfigyelek rá, az nagyon zavar.

3. Nagyon pirulós vagyok. Néhány ember pedig ezt nem is restelli az orrom alá dörgölni.

4. Gyerekként utáltam a piszkot, így anyukám homokozott helyettem, én pedig megcsodáltam, mit alkotott.

5. A horgolásra és olvasásra fordított időt mindig túlzásba viszem.

6. Mikor nagyon szerelmes hangulatomban vagyok, mindig sírok. :D

7. Nehezen találok barátokat.

8. Sokkal könnyebben beszélek nagy tömeg előtt, mint egy szűk körnek.

9. Sokáig napallergiás voltam, így csak garbóban mehettem ki a napfényre. Azt hiszem ez volt a vámpírráválásom első jele. xD

10. Majdnem minden éjjel álmodok. És reggel emlékszem is rá.



Tipegőzombi arra kért minket, hogy mindenki keressen a kritériumainak megfelelő idézetet. Nagyon szórakoztató feladat volt, mert egyébként nagy idézetkedvelő vagyok, egy időben kiírogattam őket. Mégis nagyon nehéz volt találni olyat, ami leginkább ide való volt, szóval jól szórakoztam.


1. Idézet egy borús napra.

A borús napokon motiváló idézetre van szükség. Így ez maradt:

,,A sok szabadidő csak a középszerű emberekre végzetes."
(Albert Camus)

2. Idézet, ami téged a legjobban kifejez.

,,Amikor írsz, átjárhatóvá válik számodra az anyagi és anyagtalan világ közötti dimenziók. Mert az írás: betűtestet öltött lélek."
(W. Barna Erika)

3. Idézet, ami a legjobb barátodra a legjobban illik.

,,Erőnk a lelkesedés. És ez mindenható."
(Márton Áron)

4. Idézet, amit az ellenlábasaidnak mondanál.

,,Miközben mindenki a seggedet csókolja, ezzel az erővel egyszer bele is haraphatnak."
(Winston Groom)

5. Idézet egy vidám napra.

,,Hogy boldogabb vagyok-e most? Azt hiszem. És már nem félek a boldogtalanságtól. Ez is rendben van. Már úgy érzem, hogy minden jó. és ez a lényeg, ez az ajándék."
(Robin Williams)

6. Idézet egy unalmas/fárasztó nap margójára.

,,Nincs lehetetlen, csak tehetetlen, ugye? Vannak akadályok, amik nagyon magasnak tűnnek, aztán csak neki kell menni és legyőzzük."
(Pál Dénes)

7. Idézet, ami az életedre illik.

,,Gyűlölök és szeretek, s hogy miért teszem? Én se tudom, hidd. Bennem történik, s kínja keresztre feszít."

8. Idézet, amivel nem értesz egyet.

Ide nem írok, mert az amivel nem értek egyet, az mindig változik. :D

9. Idézet a kedvenc könyvedből.

,,Minden király vak. A jobbak ezt belátják, és nemcsak a szemük által engedik vezetni magukat."
(J. R. Ward)

10. Idézet a kedvenc filmedből.
,,Túl sok a könyv, és túl rövid az élet."


Mivel mostanában elég kevés blogot olvasok, így nem akarok 10 random oldalt megjelölni.Így azt szeretném, ha azok megcsinálnák ezt a feladatot, akiknek kedve van hozzá. :)

Szép napot!

Viki



2015. március 1., vasárnap

Törekvések

Képlékeny napsugarakban fürdök, álomtalan nappalokban. Karanténba helyezett élet ez. Olykor hermetikusan lezárom magam, kitiltom az ingereket, az embereket, az érzéseket. De most, ahogy itt vagyok, egyfajta öntisztítás ez, amivel a hétköznapok szürke maszlagát kimarom magamból. Mert ha nem teszem, belülről mérgez meg. Elzárja előlem az igazi, megélendő életet, amiben minden csupa küzdelem és boldogság.
Hátam alatt, ahogy a földön fekszem, még érzem a tél utolsó fagyának maradékát. Már az alsóbb rétegek is olvadnak. Ujjaimat az éledő fűbe túrom, és arra gondolok, holnap tisztán és könnyedén kezdhetek neki a napnak. Kávé és tea nélkül, mert azt csak gyengeségemben iszok már mostanában. Elkoptak rólam a régi rossz szokások, és újakat vettem magamra. 
Esendő vagyok, de boldogságra törekvő, akárcsak Te!