2015. március 1., vasárnap

Törekvések

Képlékeny napsugarakban fürdök, álomtalan nappalokban. Karanténba helyezett élet ez. Olykor hermetikusan lezárom magam, kitiltom az ingereket, az embereket, az érzéseket. De most, ahogy itt vagyok, egyfajta öntisztítás ez, amivel a hétköznapok szürke maszlagát kimarom magamból. Mert ha nem teszem, belülről mérgez meg. Elzárja előlem az igazi, megélendő életet, amiben minden csupa küzdelem és boldogság.
Hátam alatt, ahogy a földön fekszem, még érzem a tél utolsó fagyának maradékát. Már az alsóbb rétegek is olvadnak. Ujjaimat az éledő fűbe túrom, és arra gondolok, holnap tisztán és könnyedén kezdhetek neki a napnak. Kávé és tea nélkül, mert azt csak gyengeségemben iszok már mostanában. Elkoptak rólam a régi rossz szokások, és újakat vettem magamra. 
Esendő vagyok, de boldogságra törekvő, akárcsak Te!