-Megfürödtél már? -kérdezed csendes udvariassággal a fürdőszoba zárt ajtajának túloldaláról.
-Már csak három oldal van a fejezet végéig. -felelem, és hallgatom, ahogy papucsod halk csoszogásával visszamész a szobánkba.
Mindig szerettem a fürdőkádban olvasni. Most nézem a kezemben tartott könyv táncoló betűit, majd a beígért három oldal után a kis fürdőszobaszekrény tetejére teszem King-et. Lábaimat kinyújtom a kihűlőfélben lévő vízben. Lábujjaim ráncos bőre mutatja, hogy már két fejezetet olvastam el, mióta bejöttem karomon egy törölközővel.
Te, drága Veronika pedig várod a sorod, mert te türelmesebb vagy az átlagnál. A karácsonyt úgy töltöttük el, hogy végig bennem voltál. A mosolyaim a tieid voltak, az én szememen át láttad a karácsonyfa színes fényeit, kezeimmel bontottad ki közös ajándékainkat. De most újra mutatkozhatsz, mert egyedül maradtam.
(De hisz minden kapcsolatot ápolni kell, amit valójában szeretünk.)
D. szerint több energiát kell fektetnem azokba a kapcsolatokba, amelyek igazán fontosak nekem, és kevesebbet azokba, amelyek már eleve elveszettek.
Mostanság úgy érzem magam, ahogyan te szoktad. Nem görcsölök annyit, nyitottabb vagyok, és ezt mások is észreveszik.
Fejemet most az ajtó felé kapom, mert hallom, hogy vizet engedsz egy pohárba, majd néhány másodperc múlva visszateszed a helyére. Én meg lebukom a víz alá, szememet kinyitva figyelem a plafont a víztükör alól, és mosolygok. Arra gondolok, hogy szép volt a karácsonyom mézeskalács nélkül is, és hogy tényleg azokkal voltam együtt, akiket valóban, tiszta szívemből szeretek.
