Ilyen az, mikor a remény is csak lecsorog a torkomon
Mint a gyűlölt rózsaszín szirup, amit rég kiírt az orvosom
De a recept a hűtőn lassan már oszlásnak indul
Nem váltom ki, nincs miért, elmúlt az már magától.
Reggel hét nulla-egykor kialudt az utcalámpa
Én meg csak bámultam a 31H-t egy helyben állva
Nem akaródzott menni, csak menni mások felé
Lámpák váltottak pirosról zöldre, majd visszafelé ismét.
Végül néhány falvelet a lábam elé vetett a szél
Léptem egyet balra, majd jobbra, a sarkon végre feltűntél
Egy pár kesztyű volt a kezedben, tudtad, hogy fázni fogok
Délibáb voltál, ópiummaradék a fogakon.
