Szeretem ezt a kellemes bizsergést. Ezt az izgalmat, mielőtt elindulok itthonról az egyetem nyüzsgésébe. Azt hiszem jót fog tenni a környezetváltozás, bár ezzel a rengeteg emberrel nem tudom, hogyan fogok ,,kibékülni".
Mindenfelé érdekes emberek... Azt hiszem erre szokás mondani, hogy kisvárosi lány a nagyvárosban. Vagy nem? Hiszen mindenre nagy szemeket meresztgetek, pedig nem is lakom Debrecentől messze. Mégis benne van az újdonság varázsa.
És minden alkalommal, mikor a villamos megáll előttem, az jut eszembe, ahogy Harry Potter előtt megáll a Kóbr Grimbusz, mikor a padkán ül. És ezen mindig nevetnem kell...
Egyszer csak megszokom, hogy már nem a nyolcas busz miatt kell ácsorognom. És a jó emberek megtalálják egymást. Bizonyítja ezt az, hogy vannak barátságok, amelyek sosem avulnak el. Csak beporosodnak, aztán az első nagytakarításnál úgy eltűnik minden szemcse, mintha soha nem is lett volna.
Tudom... Zavarosak a gondolataim. De most én magam is az vagyok, így nézzétek el! Az pedig, hgy szétszórtabb vagyok az átlagnál... mégis kit lep meg? :)
,,Üdvözöljük a Kóbor
Grimbuszon, az útfélen rekedt boszorkányok és varázslók segélyjáratán.
Csak nyújtsa ki pálcás kezét, szálljon fel, és mi elvisszük, ahova csak
óhajtja."
(J.K.Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly)
