Füst csík

Lassan a kósza cigaretta szál is elfogy már. Még parázslik, ahogy a lépcsőn a sötét udvart bámulod, de már az utolsókat rúgja. Mélyen szívod be a füstöt, nem tudod biztosan, mikor érsz el a szűrőhöz. Tartsd magadban ugyanúgy azt, ami én vagyok, azt a furcsán elcseszett árnyékot.
Néhány rózsaszínű bogár még repked a levegőben. Ugyanolyanok, amiket véletlenül szétlapítottál a füzeted lapján, és sárga foltot hagyott. Röpke életek. Talán néhány naposak.
Egy üres sörös dobozba pöckölöd a csikket. A víz benne gyorsan oltja el az izzást. Csak füst csík marad, semmi más.

Nem akarok elszívott cigaretta lenni.
Én a levegő kívánok maradni számodra.