Nem tudtam ma felszabadult lenni, sem önfeledten örülni, mert bennem vannak a tüskék, és nem hagynak. Mert a szemekben nem azt látom, amit eddig. És ma ismét begubóztam, elfordultam, nyűglődten. Egyszer végre én is megengedtem magamnak, hogy ne tartsam fent a látszatomat, hogy mindig vidám vagyok és semmi gondom. Csak egyszer látnátok belém... Csak egyszer... Hogy láthassam rajtatok az elborzadást. Nem nekem való ez az egész. Egyedül akartam lenni, nem hallani a tetetett szeretet gúnyos megnyilvánulásait.Mert akár gondoljátok, akár nem, rossz hallani, hogy görcsös vagyok, még ha igaz is. De minden a helyzettől, a szituációtól, és tőletek függ. Az is hogy ilyen legyek, mint ma. Gyűlölöm ezt a rossz szájízt, amivel haza kellett jönnöm. Nem szeretem ha nem vesznek rólam tudomást, mert én mindenkire figyelek, akire csak lehet.
Egyedül buszozás?
Talán egyedül lenni a legjobb.
