Lob

Nem tudok szemet hunyni. Éget mint egy gyógyulni nem tudó fekély. Hiába takargatom, attól még ott van az ingem alatt, tátong, és fáj. Mikor már én magam is kezdem azt hinni, hogy végre elmúlik, mikor a láza már nem olyan éles, mindig eszembe juttatja valami, hogy igenis ott van, és létezik. Nem hat most sem antibiotikum, sem penicillin.
Lehúzom rá a ruha ujját és úgy teszek, mintha elmúlt volna. Csak néhány napos a seb, de lobja nem csitul. Csak az érdes tenyér lehet rá megoldás, semmi más.
Érzem.
Te nem?