Mosolygós józanság

Suhanó tájak, emberek és események mellett sokszor nem értem, hol is vagyok. Aztán mint mikor valaki utoléri a vonatát, én is úgy érem be magam. Lassan. De most, ahogy olvasom az e-mail-t, amiben titokban reménykedtem, mosoly ül az arcomon. Csak két sor, hogy részt vehetek egy pályázat nyereményeként elémtornyosuló táborban. Izgatottságot érzek, kíváncsiságot, de persze van bennem egy egészséges félelem, hogy milyen lesz az idegenek között.
Na meg persze mégiscsak 14 napról van szó, és mi van, ha nem állom meg a helyem? Hiszen az angol tudásom a nullával egyenlő, a német, pedig nemsokára ugyanazon a szinten lesz.
Van még egy évem a diplomáig, és szeretnék utána dolgozni, de ha nem fog menni, nem leszek elszomorodva. Bármilyen furcsán is hangzik, én szeretek tanulni. Mivel ismerem az érem mindkét oldalát, mármint a munkát, és a tanulást, tudom, hogy még így is melyik a jobb.
Várakozásokkal vagyok tele. Már nem is olyan félelmetes ez a mindennapos utazgatás, és munka, mert már látom, hogy fog történni velem más is ezen a nyáron, mint a folyamatos fáradtság.
Meg akartam ünnepelni, hogy sikerült ma valami, de csak egy negyed pohár bor volt itthon. :D Hmmm... A józanság sem olyan rossz most . ;)

U.i.: Azt hiszem tetszeni fog Szatmárnémeti!