2012. június 24., vasárnap

Csak ami eszembe jut...

Nem hiszem, hogy baj, utálom az embereket. Na jó, persze vannak kivételek, de ezen a földgolyón a népességnek ez csupán egészen apró, elhanyagolható része. Szeretem a tegnapokat. Azok mindig egyszerűbbnek tűnnek, mint a mák. Nem könnyű újból és újból összebarátkozni idegen arcokkal, elfogadtatni velük magad, megérteni, amit beszélnek. De mégis mindig ugyanebbe a helyzetbe keveredünk bele. Jön egy ismeretlen, ránk köszönöm, beszélünk a semmiről, aztán idővel eldőlik, hogy a lelkünk hasonló-e, avagy sem. Általában ez az utóbbi igaz. Talán tényleg igaz, hogy nem kapok vissza annyi szeretet, mint amit adok, de hát ilyen vagyok, nem tudom dekákban, vagy grammokban osztani, csak mértéktelenül. És ez szomorú...  Próbáltam én már nem segíteni, elhanyagolni a körülöttem éldegélőket, de nem megy sokáig, csupán ideig óráig.

Nos, hát igen...

Ez elég elég ellenmondásos azzal, hogy utálom az embereket, néha még én sem igazodom el az érzéseimen, amik sokszor gondolatokká formálódnak. A baj az, hogy túlzottan ragaszkodom. Az egyik főiskolai tanárom azt tanította egyszer, hogy a hozzám hasonló típusú emberek a ,,függők". Vagy a szüleiktől, vagy a barátaiktól, vagy a párjuktól, a lényeg az, hogy függők.

De ha szeretek, akkor olyan, mintha a szívem túlnőne  a testemen, nem férne el bennem.... És az annyira jó... Kárpótol mindenért, ami tegnap történt, ma történik, vagy holnap fog történni. Egyszerűen várom, hogy mikor robbanok már szét attól, amit érzek.
Sokszor csak nézek ki az ablakon, akár napontaa milliószor is, hogy sétál-e felém Ő. Figyelem, a buszokat, a vonatokat, a megállókat, hátha látom. ÉS amikor hazatérek a munkából, ő pedig vár rám a vasútállomáson álmosan, kissé nyúzottan, az mindennél többet jelent.
Egy valamit tudok. Hogy most ahogy ezeket a sorokat írom, idétlenül mosolygok, mert erre gondolok. És majd ha néhány perc múlva ismét felidézem magamban, akkor is ez fog történni.

Igen... Utálom az emberek nagy részét, de végtelenül ragaszkodom, és szeretek...

,,Gyűlölök és szeretek, s hogy miért teszem? Én se tudom, hidd! Bennem történik, s kínja keresztrefeszít."