Ahogy sétáltam, lenéztem a lábamra, és eszembe jutott, hogy mikor boldogtalan vagyok, nincs kifestve a körmöm, csak nagyon ritkán. Olyankor ahhoz van a legkevesebb kedvem, meg idegrendszerem. De most lilán virít rám, mintha ő maga is mosolyogna. Mert igenis egy csillagszemű-smile vagyok, széles vigyorú, meg pici szemű, és alig várom a hosszú hétvégémet, meg a békés időszakot, ami a várakozást követi most. Gondtalan vagyok. illetve nem is gondtalan igazán, de a problémák valamilyen úton ilyenkor távoznak az agyam leghátsó szegletébe, és nem bújnak elő egy ideig. Még ez a forróság sem zavar. Kihasználom a jó időt, előveszem a rövidnadrágokat, a szoknyákat, meg a kék fürdőruhát, és élvezem, hogy nem fagyosak a lábujjaim, mint rendszeresen. Néha vakon követem a szomorúságot, mint egy ló, ami szemellenzőt visel, de most nem így van. Szeretek...,,Az igazság az, ha a lélek tele van, semmi többet nem kívánunk."(Makszim Gorkij)
És a világ mint egy fényes kis gömb, úgy hever a lábam előtt... A pici szívem nyitva van, teljesen átlátszó, mindenki által megbámulható, mint egy kirakat. És csak egy dolog van mögötte. Illetve egy másik ember lelke...Ami eszembe jut a Soproni Zéróról, a Milka csokiról, a vonatozásról, meg a sapkáról ami a szekrényemen bérelt helyet.(persze csak addig amíg nem lesz hidegebb :P)
Újra beindult az agyam, tekereg és ötletel, tervezget, és vágyakozik,de már csak mosolyogva, mint aki biztos a dolgában. Felvettem ma Janis Joplint, pedig mostanában megint inkább a tornacipőben blattyogtam.
Megjelentek az első sárga levelek, találtam ma egy apró gesztenyét, meg egy mogyorót a járdán, felvettem, és eltettem. Olyan kedves dolog ez az ősztől. Mindig szerettem. És ez az első jel, ami arra utal, hogy hamarosan megjön az eső, a szél, meg a hűvös idő... Sál, és sapka után kell néznem... Méghozzá nagyon sürgősen :) <3
