Ami kell... Amire szüksége van...Amire vágyik...

Végérvényesen kimondható, hogy beköszöntött az ősz. A meleg ugyan maradt, de falavelek hullanak mindenfelől, tarka tengerként virít a talaj, a szél fúj, gesztenyéken taposok végig a  járdán. Reggelente már fázok, ha lehetne magamra venném az egész takarómat, és csak azzal együtt merészkednék ki a levegőre, de mivel ez nem megoldható, ezért előkerülnek a pulóverek, a sálaim, és azt hiszem nemsokára a  sapimat is felveszem.
Főiskola... Meg a csoporttársak természetesen. Az épülettel nincs bajom, a tanítással szintén nincs. A többiekkel annál inkább. Nehezen bírkózom meg a jelenlétükkel, eddig nem is éreztem, hogy ennyire nehéz. Gyakran rámtör a kisebbségi komplexus. Főleg mikor ,,egyesek" csak úgy végigmérnek tetőtől talpig, igyekeznek kiértékelni minden ruhát, ami rajtam van, minden arcmozdulatomat. Igyekszem én figyelmen kívül hagyni természetesen, de nehezemre esik semmibe venni a leereszkedő tekinteteket, amik szinte keresztülégetnek. Mikor úgy érzem öntöttek belém egy kis magabiztosságot azok akik körülvesznek, az ilyen emberek el tudják venni a  másodperc tört része alatt. Hm... Na majd csak lesz valami. Remélem keveset fogunk beszélni, el tudjuk egymást kerülni amennyire csak lehet, és nem lesz semmi összezörrenés. Amúgy sem a kedvenc cselekvésem a veszekedés.

Olvasok. Minden percben megint, és ez annak a jele, hogy pillanatnyilag jól vagyok, félig-meddig meg vagyok békélve azzal ami történik velem. Tipikus romantikus regény. Nem túl bonyolult, de mozgalmas, szeretereméltó szereplőkkel, na meg a  túlfűtött erotikával, ami úgy gondolom, elengedhetetlen egy jó könyvhöz ;) Most úgy megkívántam egy bögre kávét. Szóval néhány perc és megcsinálom, majd kiülök kicsit a lépcsőre, elnézem a  távozó nyarat, és olvasom tovább, hogy Rayne féltékeny-e Ackerby grófra... Én mondtam hogy nem túl extrém :D De jó ez. Szeretem :)

Kellene most egy kis csókolgatás. Ma valahogy epekedek érte... Egy pici ki is jutott, de olyan igazán ráérőset szeretnék, amikor nem kell sietni senkinek sehová. Már várom Őt. Mint mindig :)

Addig is megpróbálok kezdeni magammal valamit.  A pontokat még mindig szorgosan jegyzetelgetem, nehogy azt higgyétek, hogy elfelejtettem, csak még nem gyűlt össze annyi, hogy érdemes legyen róla egy egész bejegyzést megírni. Alig várom már, hogy megállás nélkül írhassak, hogy ne kelljen mindig harcolnom azért hogy gép elé ülhessek, hogy minden gondolatomat azonnal gépelhessem. Talán akkor nem fogom elfelejteni azokat az ötleteket, amik hamar elillannak egyébként. Igyekszem ezentúl sokat írni, elérni valamit ezzel az egésszel. De addig is, vigyázzatok magatokra, na meg a másikra is :)