2012. szeptember 25., kedd

Színtelen körmök, sápadt hajnalok

Akkor szép egy szerelem, ha mindkét fél takarékon ég, nehogy megégesse a  másikat. Én erre képtelen vagyok. Felégetem magam körül mindent, megperzselek mindenkit... aztán saját magamat is. Nem más lángja emészt fel, hanem a s ajátom.Önmagam elővigyázatlansága, és figyelmetlensége hibáztatható érte. Mint mikor a molylepkét megbabonázza a vöröses tűz, vonzza magához, míg olyan közel nem merészkedik hogy elhamvad. Csak én nem máséba feledkezem bele, hanem a saját magam által kreált pusztításba.
Fájdalmas.
A körmeim még mindig színtelenek, semmi festék. Nincs hozzá kedvem. Végigcsináltam még egy reggelt, kimásztam az ágyból szédelegve a kevés alvás után, és megcsináltam. Nem tudom honnan van erőm.
Érzem, hogy túlcsordulok.... Még mosolyognom is sikerült...