2012. október 19., péntek

Szex és más dolgok-semmi extra-

Hogy a szex miért fontos mozgató rugója a világunknak? Mert mi tettük azzá. A reklámok, a filmek, a könyvek, a növekedő ,,gátlástalanság" az emberekben mind arra mutat, hogy ez a legfontosabb. Sajnálatos az, mikor valaki csak szexuális tárgyként gondol magára, nem becsüli magát semmire azon kívül, hogy használni engedi magát.
A nők mindig nehezebb helyzetben vannak. Legalábbis én a saját nememre gondolva ötletelhetek ezen a  témán. De a férfiak is gyakran hangoztatják, hogy ,,csak szex", semmi érzelem. Szerintem ez előbb vagy utóbb egyik fél számára nem lesz elég, többet akar majd, követelőzővé válik, és már az emotikat is magának akarja. Ez a ,,barátság extrákkal" téma nem létezik. A filmben is mi a végkifejlett?  A férfi szerelmet vall, a nő megbocsát, és a  karjába omlik aztán már a nyakropogtatás nem is számít, ahogy a sem, hogy világos van a szobában, avagy sötét.
 A saját környezetemben ismerek olyan nőket, akik még büszkék is arra, hogy csak szex van köztük meg a  férfiak között. Vajon nem vágynak többre ennél, nem szeretnének valami belsőségesebbet, valami intimebbet néhány óránál, vagy félóráknál? Nem kell ennél több? Nem akarják egyensúlyba hoznia  kettőt? Szerintem nem csak a nőknek van szükségük a  törődésre, meg a  szeretetre. Igenis a férfiak is olyanok mint mi, csak nem sírnak annyit, titokzatosabbak, és néha megbonyolítják maguk részére a kapcsolatokat, meg az életet.
Kíváncsi lennék mások ilyesfajta gondolkodására. Ki mit gondol erről? Az egészséges szexualitás szerintem elengedhetetlen egy kapcsolatban. Nehéz dolog erről a témáról tabuk nélkül, feszélyezettség nélkül beszélni. Nem feszengeni néhány résznél. Fontos a szex. igaz, hogy talán néha túlteng a  lényegessége a világunkban, de létezik, és foglalkozni kell vele. Az egyetlen negatívuma a nők lekezelése. Mert a férfiak azt gondolják, csak ,,arra" jók a nők, a nők pedig elhiszik. Fura egy dolog az, hogy néha még büszkék is saját viselkedésükre. Hiányolom azt a kort, mikor még a hosszú szoknya volt a  divat, és ha már kilátszott egy-egy boka, az szörnyen bujának számított. Szeretném azokat az időket. A titkos találkákat, rejtett pillantásokat, az ismerkedés csöndes, mégis érzéki részét. A levelezéseket, a lovakat, a bálokat, az illatos kendőket.
 A nők elvesztették azt a tulajdonságukat, hogy megbecsülik magukat. Nem kellett volna nekünk az az egyenjogúság. Elégnek kellett volna lenni az, hogy vezetjük a háztartást. Na jó a  tanulás meg a munka persze jó dolog. De miért akartunk mindig olyan dolgokba avatkozni, amik a  férfiak területe? Én hagynám hogy irányítsa a férfi az életem. Döntsön helyettem, vezessen, mégis igazodjon hozzám, meg a  véleményemhez.
 Olvastam egy könyvet, még mielőtt a Szürke ötven árnyalata ekkora sikerre tett volna szert. Maya Banks: Édes megadás c. könyvében a nő a szexen keresztül akarta magát vezettetni, aztán idővel rájött, hogy az életét akarja rábíznia  férfira. Hogy hozza meg helyette a döntéseket, legyen ő a ,domináns" fél, ne pedig a  kényelmes papucs, aki csak a  nő mögött áll a tűzvonalban, nem pedig előtte. Tetszett az a  könyv. Szerettem, és néhány helyen még hasonlóságot is éreztem a nő és magam között.
Nem vagyok az a  vezéregyéniség fajta. És azt hiszem megtaláltam a másik felemet, aki viszont az, aki elvezetget, aki segít választani, de meghagyja a szabad vélemény nyilvánításomat.
Viszont sajnos a hosszú szoknya már nem divat, a  bokák szabadon látszódhatnak, és a levelezést is felváltotta az e-mailezés. Szeretnék kapni egy kézzel írott néhány soros levelet....