Szürkület...Szeretem...

A szürkületben van valami magával ragadó. Valami megfoghatatlan vágyakozás, kellemes sajgás szívtájékon. Mert még nem múlt el tejesen a nappal, de még az éjszaka is távol marad.
 Olyan kár, hogy csak néhány percig tart ez az időszak.  Szeretem az autók fényeit, a lámpák világítását, az árnyékokat,mikor az ég egyik fele kék, a  másik már csak homályosan emlékeztet arra, ott bukott le a Nap a horizonton. Utazáshoz való idő.

 Csak mennék, mindegy milyen céllal. Ilyenkor szívesen elszívnék egy parázsló végű cigarettát, meginnék egy forró teát, vagy ücsörögnék egy padon. Az élet egyik apró öröme számomra ez a pár perc. Valamilyen okból varázsos számomra.
Csak tartana tovább annál röpke időnél. Jó ez... Kellemes...néhol keserédes...de valamiért elmaradhatatlan... Mert ez teszi az életet széppé. A különösen megbecsült pillanatok, mint egy pillantás, egy illat, egy utazás, egy érintés...vagy a szürkület, ami ad valami megfoghatatlant. Amire mindig is szeretettel gondolok...