2012. október 15., hétfő

Enrique, bakancs meg minden ami ma volt...

Oldalak kézzel írva...begépelve majd kinyomtatva. Azt hiszem ennyi kell egy cseppnyi boldogsághoz. Fogni a kezemben a még meleg, frissen nyomott lapokat, figyelni a fekete betűket, néhol a hibákat. Aztán elolvasni a főiskolán ülve a hideg kövön, várakozni, gyomorremegni valami furcsa rossz érzéstől, majd föl-alá sétálni, bambáskodni, eltévedni... Kis kudarc, de még nem is az én hibám, hogy Enrique egyenlőre csak szép, de nem okos.
Holnaptól remélem már az inntelligenciája is szárnya kap...( Ő a laptopom, félre ne értse senki, hogy egy latin szappanopera hősszerelmeséről van itt szó!) Meg helyet kell csinálni Rozinak (na ő egy másik laptop, remélhetőleg összemelegednek Enriquével :D).
Órán persze megint nem voltam ...Kezdem magam eltévelyedett báránykának érezni, hogy ilyen sokat lógok mostanában. De ez a nap, meg valószínűleg a holnapi, -hogy Enrique jól legyen,- nem az én lustaságomból fakad, hanem a körülmények hozták így, hogy van jobb dolgom is, mint bent ülni a tanteremben...
De, fáj a fejem...Mintha egész nap kezenálltam volna. Alig kapok levegőt, köhögök, néha még a mellkasom is belesajdul...De csak túlélem... Ma vettem észre először, hogy az ablakom előtt növekedő pampafű deres volt. Igen azt hiszem harmat van nyáron, dér meg télen :D
Mlég a közelgő Zh sem zavar, bár lehet érdekelhetne az a nyomorult két kredit... Ha lehetne, biztos nem venném fel még egyszer a finnt... De ilyen a szerencsém...hogy harcoltam érte, aztán most meg kiderült, hogy vacak egy nyelv.
Szeretném hogy egy nap hosszab legyen, mint amiylen valójában. Az a 24 óra szinte semmire sem elég.
Sajnálom a rozsdaszínű cipőt amit végül nem emrtem megvenni...valahogy csak megbarátkoztam volna az orrával.... :D Úgy érzem, vissza fog húzni érte  a szívem, csak legyen még meg az a darab, ami nekem kell... Örültem  a mai napnak, holnap pedig nagyon fogok szorítani, a kezem 7 órától cikkben lesz... Meg remélem holnap már Enrique elkezdheti velem teljes életét :D


,,Folyton arról beszéltem, hogy író leszek, könyveket olvastam az írásról és részletesen elképzeltem íróként az életem. Mindent csináltam, kivéve írtam… Végül leültem és nagyon komolyan elgondolkodtam arról, pontosan mi is kell ahhoz, hogy író legyek. Arra a következtetésre jutottam, hogy egyvalami feltétlenül szükséges: írni."
(Kate DiCamillo)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése