Ha olvasok, akaratlanul meg lehet állapítani, hogy az író nő volt, avagy férfi. Egy nő leírja, amit legszívesebben hallani akar. Kivetíti azt a főhőseire. Leírja, hogy hogyan szeretne kinézni, mit tart ellenállhatatlannak.
Férfi esetében bonyolultabb a helyzet. Ott általában a racionalitás talaján tudunk maradni, mi olvasók és az író is egyaránt.
A nők szeretnek mindig mindent túlbonyolítani, szenvelegni kicsit, vagy tündökölni egy férfi figyelmének kitüntető középpontjában. Egy nő, csak egy férfi oldalán tud maradéktalanul kiteljesedni. Ellenkező esetben nem tudok miről beszámolni, mert ha előző életemben pasi is voltam, nem vagyok képes visszaemlékezni.
Megint rám tört az olvasási láz. Meg a jó filmek iránt vágy. Agyalok valami eddig ismeretlen békés módon, ami nem szomorít el. Inkább megnevettet. Nem értem... Annyira jó most. :)Egy azonban biztos. Soha nem fogok tudni megtanulni glosszát írni, még Ondernek sem. Nincs hozzá elég humorom, és az iróniára való hajlamom az írásban egyenlő a nullával...
Még pár oldalt olvasok. Csak néhány percet. Vagy csak egy rövidke kis fejezetet. Holnap csak délután lesz órám, így legalább ki tudom magam pihenni. Mostanában álmosabb vagyok a kelleténél. Az energiám vészesen fogyatkozni kezdett, bár nem szívesen vallom be. Beterveztem egy nyugodt hétvégét. Ágyban fetrengéssel, sötéttel, filmezéssel, és hosszú-hosszú alvásokkal. De már alig várom a jövő hetet. Hogy ne aludjak sokat, hogy nagy párnát ki kelljen venni a fejem alól, mikor aludni készülök, na meg a fekete táskát a sajátom mellett...
