Időről időre élvezem, hogy elveszem a mondatok sűrűjében. Mint a borostyán, ami benövi szép lassan a falakat, de egy idő után végleg elfedi még az ablakokat is, épp így ölelnek körbe a történetek, a párok szerelmei, a kávék édes illata, a hideg csempe, a szürke nyakkendők. Ez tényleg egy szerelem a részemről. Nem is értek talán máshoz, csak ahhoz, hogy olvassak, megteremtsek magamnak egy világot, akár egy buborékot, formáljam, alakítsam, néhány helyen megfoltozzam, ahol netalántán a körmömet beleakasztva korábban kiszakítottam.
Mindig papírból legjobb olvasni. Lapozni újra meg újra, figyelni, hogy ne törjön meg a könyv gerince. Persze az is jó, ha telefonról, vagy laptopról olvashatok, de nem az igazi. Érezni a papír illatát, a súlyát a kezemben, a mellkasomon.
Volt egy képregény, a Bucó, Szetti, Tacsi, abból tanultam meg olvasni. Már akkor élveztem az egészet. Aztán egy időben csak a verseket szerettem, mással voltam elfoglalva. Inkább rajzoltam, festettem, mint írtam vagy olvastam. Aztán jött egy könyv, egy antikváriumból, ha jól emlékszem; az Engedd, hogy szeresselek!, és valahogy éreztem, hogy muszáj újra meg újra fellapoznom.
Igazából akkor kezdődött a ,,függőség", mikor rájöttem, hogy olvashatok telefonról is. A pici Sony w200i-men... Aki ismeri ezt a típust, tudja milyen apró a kijelzője. Én mégis olvastam gyakran addig, amíg látni is csak nehezene tudtam.
A legkedvesebb, legértékesebb ajándéknak a könyvet tartom... Kaptam kettőt, szóval fülig ér a szám...
,,-Nagyon élveztem a hétvégét-motyogom, és ő ismét összehúzott szemmel néz rám.
-Hagyd abba az ajakrágcsálást-mordul fel, majd hozzáteszi:-Én is.
-Mi az a vaníliaszex?-kérdezem, és ő felnevet. Égetően szexi pillantással néz rám.
-Csak az egyszerű szex, Anastasia. Semmi játékszer, semmi extra.-Vállat von.-Tudod...vagyis nem tudod, de ezt jelenti.
-Ó.-Azt hittem, hogy ez köztünk csokitortás, tejszínhabos szex volt, cseresznyével a tetején. De tényleg, honnan is tudhatnám?"
