Ma nem boldogítja semmi. Vegetál, mintha készülne a téli álmára, ám nem akarom hagyni. Kényszerítem, hogy felemelje a fejét, hogy kinézzen a szememen keresztül az ablakon, vezesse a lábam az utcán. Nem akarom elhagyni magam, ezáltal a vadamat sem a lelkemben. Hagyom megkucorodni, vigyázni azonban most senki nem vigyáz rá. A padlón hideget érez, az élelme fogyóban, a szél felborzolja tollait és szőrét.
Érzem hogy szeretné rövidebbé tenni a várakozás időszakot, mert nehezen bírja a magányt. De nem ad ki hangot, ezúttal a szégyenlőset mutatja magából. Nem szól, mert inkább kivárja, mikor vándorol hozzá oda önszántából a gondozója.
Az biztos, hogy Én, nem tudom rendesen gondját viselni. Szükségem van hozzá segítségre...
