Visszaemlékszel, hogy mikor még gyerek voltál, a nagyinál kanalazva ittad a tejes-kávét. Aztán az évek során a tej is egyre kisebb arányban került bele a fekete koffein-löketbe. Sokszor pedig már nem is csak azért iszod, hogy túl éld a fáradt órákat, hanem csak a hangulat kedvéért. Hogy kiállhatsz valamilyen indokkal a lépcsőre vagy egy parkolóba, miközben a csésze melegíti csupasz ujjaidat. Ilyenkor lehet megejteni a legjobb beszélgetéseket.Mit is csináljak?
Olyan rövid az a 24 óra. Alig lehet kezdeni valamit vele. Jobb lenne, ha nem lenne szükségünk az alvásra, hiszen annyi értékes dolgot kihagyunk miatta: a felkelő Nap narancsos fényét a havon, az olvadás hangos csepegését a lyukas ereszből, a csendet, amiben napközben nem lehet részünk.
A kávéd lassan elfogyott, csak valami sötét maszatot hagyott a fehér csésze alján, de az ízét még tisztán érzed a nyelveden. A cigarettád elnyomva hever a hamutálban a többi ,,halott" között.
A reggel is lassan délbe fordul ahogy az ablak előtt ülsz, de szereted. Mert tudod, hogy érdemes élni akkor is ha nehéz, ha mögötted fekszik egy kikövezett út, az elejét már nem is látod, és előtted csak akadályok vannak, kavicsok meg sóder. Nagy munka áll előtted. A te feladatod, hogy építsd tovább az utat. Még ha nem látod értelmét, akkor is. Mert ezért élsz, ezért vallod magad embernek. És a reggelek mindig új kihívást, nehézséget, örömet okoznak.Csak fogadd tárt karokkal, ne rázd le magadról, mint valami ócska terhet, mert egyedül így élheted túl...
