Ziccer

Sosem voltam képes sokáig haragudni senkire. Mások előszeretettel hangoztatnák ebben az esetben, hogy könnyen ,,megvásárolható" vagyok, pedig nem így van... Csupán elkezdem látni, hogy miben hibáztam, melyik tény felet siklottam el olyan végtelen könnyedséggel. Nem szeretek megbántani szívemhez közel álló embereket. Én tudom, milyen nehéz bocsánatot kérni, mennyire nehéz belátni azt, hogy valamit elrontottunk. Nem egyszer tettem meg én is. Nem a kedvenc tevékenységem. De tisztelettel nézek fel azokra, akik képesek kiejteni a szájukon a szót, még ha nehéz is.
Nekem sokszor elég, ha kedvesen szólnak hozzám, ha rám mosolyognak, megsimogatnak. Nem vagyok nehezen békíthető az biztos. Inkább vagyok a bőgős-bezárkózós típus, mint a haragvó. Utálom a muszáj-csendet. Gyűlölök igazságot tenni, és legszívesebben minden ilyen alkalommal menekülőre fognám a dolgomat. Nem hiába a mondás, hogy ,,mosom kezeimet".
Nem vagyok képes milliófelé szakadni, bármennyire is próbálkozom. Szeretem azt a burkot, amit létrehoztam magam köré, talán jobban, mint azt elmondani lehet, és sokszor nem is veszem észre, hogy a rajta kívül állók hogy néznek rám, hogyan reagálnak a benti cselekedeteimre.
Igyekszem úgy élni, hogy jó legyen mindenkinek körülöttem, és magamnak is egyaránt. De néha becsúszik egy-egy ziccer, és nem tudom, hogy kezeljem. Hogy tanulásra lenne szükségem, az kétségtelen, de muszáj ennek tényleg ilyen fájdalmasnak lennie?
<3