Érdekek és tövisek

Mint tövisek a köröm alatt, annyira tudnak bosszantani olykor az emberek. A hálátlanok különösképpen. A visszatérő ál-depressziósok szintúgy. Nagyon jó hogy nem ismertek, és nem láttok a fejembe! Nem tetszene amit látnotok kellene odabent. Kaotikus összevisszaság, félgondolatok, néha ocsmány megvetés, és ...nos, igen, gyűlölködés is.
Ezúton megszegem a fogadalmam, és ismét írok, pedig nem akartam, hogy más élje az Én életem. A gondolataimat, meg az ötleteimet. Mindegy is. Most még talán utoljára megpróbálkozom vele.

Mostanság az sem érdekel, hogy kívülálló vagyok. Igyekszem a megvetésre koncentrálni. Jobban érzem magam tőle.
Tudok én duzzogni, majd megmutatom nektek. Képes vagyok nem szólni hozzátok, ledobni a cuccaimat, hogy mindenki rám figyeljen, miért vagyok bosszús. Tudom én szemét lenni, rohadék, és még csak bűntudatom sem lesz. Túl sok lett bennem az elnézés. Na meg az ,,elnézést"!
Rá kell vennem magam, hogy járjam egyedül az útjaimat. Segítség nélkül. Emberek nélkül. És csak azokat fogom ,,megtartani", akikre mindig számíthatok. Mindenki mást sallangként fogok lenyesni magamról, nem gondolva a bánatukra. Ha igazán kedvelnek, akkor kapni fognak utánam. Ha nem, hát nem. Nem akarok változni. Ebben. Kell elég másban. Meg kell még tanulnom, hogyan egyek fesztelen, hogyan bántsak meg másokat, és tapossam el az előttem állókat. Meg kell keményednem. Fel kell szegnem az államat, és nem nézni másfelé, csak amerre az érdekem diktálja!


U.i.: Ki lehet húzni egy dolgot a Bakancslistámról. Voltam vért adni. :)