2013. április 30., kedd

Monroe-féle baszd meg

Fojtogat a meleg. Látom magam a busz visszapillantójában. Arcom kipirult. Mintha nem is én volnék. Mondjátok meg végre ki vagyok! Valaki... bárki... akárki...
A jón kívül már mindent elmondtatok rólam. A mogorvaságomat, a durvaságomat, a makacsságomat. Nincs egy jó tulajdonság sem, ami említésre méltó lenne? Kellene a lelkemnek valami kedves szó, hogy tudjam, nem vagyok hiába, hogy jó hogy mocorgom ezen a rohadt sárgolyón.
Nem vagyok egy Marilyn Monroe típus, mert ha az én szoknyámat fellibbenti a szél, nem mosolygok kihívóan, hanem igen csúnyán elmorzsolok hangosan is egy ,,Baszd meg!"-et. Bár, szerintem ő is ezt mondhatta akkor...
Elellentmondások. Azok vannak bennem, rajtam, a szeplőimben, a göndör tincseimben. Nem tudom, ki vagyok, de már rajta vagyok az ügyön, hogy végre kitaláljam.

Találtam azonban magamnak egy helyet végre, ahová be tudok kucorodni a laptoppal, vagy egy könyvvel. Szeretni fogom.
Csak ne facsarodnék össze lépten-nyomon.