Z.... a bátorság betűje

Vannak olyan megszülető pillanatok bennem, amire azt hiszem, mindig emlékezni fogok. Most egy ilyen esett meg velem. Csak egy bejegyzés volt egy lánytól. Ami összeszorított bennem valamit, és megint felnyitotta a szemem, hogy igenis mindenkinek vannak megbánt pillanatai, ,,sajnálomjai", amit több-kevesebb sikerrel hajlamosak is belátni. Ő belátta. Az utolsó sebig mindet. És valahogy éreztem, hogy úgy meg szeretném ölelni.
Csak úgy. Egy idegent. Egy idegent, akivel valószínűleg soha az életben nem fogok találkozni.

Ez a lány szerethető, bármennyire is mást hisz. Talán ő az egyik a maréknyi kis emberből, aki megérdemli a szeretetet.
Szeretnék neki bátorságot adni, egy kis erőt, pedig nekem sincs sok. Csak adni, hogy jól legyen, hogy vegyen magának egy borzasztószép vérvörös ruhát, amiben mindenki megcsodálja.
Szerintem még soha nem fordult elő velem ilyen, mint most. Hogy ennyire érzem a kényszert, hogy beszéljek egy idegennel. Valakivel, akit még csak nem is láttam.

Bátorság!