.határok.

A határaimat feszegeted. Azt figyeled, mikor szakad el az a sokat emlegetett cérna nálam. Tesztelsz, mit tehetsz még meg velem úgy, hogy hallgatok. Gyűlölöm ezt. Ezt a nyomorult némaságot, amire saját magam ítélem újra meg újra. Nehéz nem szólni. Csak nézni, ülni és várni, mikor hallgat

el minden körülöttem. Olyan ez mint a vihar előtti csend. Súlyos a levegője, a föld alattad nyomja a meleget, alig kapsz levegőt. Várod a megváltást jelentő esőt, de félsz is tőle. Mert a fekete felhők bajt hordoznak. Nem csak kövér esőcseppeket, hanem jeget, villámot és égszakadást.