Oldódva a tekintetekben

Folyékony tekintetekben oldódva sodródom valamiféle megadás felé. De vajon mit láttok, mikor átkelek a zebrán, vagy a bevásárlókosaramba teszek egy csokit? Látjátok azt a széthullóban lévő embert, ami jelen pillanatban vagyok? Mintha akváriumban lévő díszhal lennék. Egy aranyhal, vagy egy vitorláshal. Valami. Mögöttem mintha giccses háttér tündökölne, miközben a vízforgató tisztán tartja a vizet. Megbámulható vagyok. Mint egy kiállítás darabja.
Elbújni a világ elől. Ez minden vágyam. Hogy ne piszkáljon senki, egyedül lehessek, és ne akarjon tőlem mindenki valamit.
Azt hiszem most élem a kamaszkorom, húsz éves fejjel... -.- Hát ez szép!

Bár az lennék, akinek akartok, hogy legyek!