2013. június 21., péntek

Tartás

Mindig előrébb valónak gondoltam a visszafogott erotikát a nyílt feltárulkozásnál. Jó, persze gyakran célratörőbb az utóbbi, de hosszú távon ki szeretne magának egy bármikor megkapható nőt? És melyik férfi nem szereti, ha elcsábítják?
A falatnyi ruhák persze megmutatják amit meg kell, de azokat tudni kell viselni. Nem szabad csetleni-botlani a magassarkúkban, nem illik folyton lefelé húzogatni a kurta kis szoknyákat, sem felfelé rángatni a dekoltázsmutogató blúzokat.
Borzasztóan irigylem, ha valaki úgy erotikus, hogy egyfajta kecsességet sugároz. Ők azok, akik után a férfiak úgy fordulnak meg, hogy nem kiabálnak degradáló kifejezéseket, akiket a férfiak kincsként kezelnek, vagy legalábbis úgy, mintha értékes ékszerek volnának.
Persze ehhez kell az a megfelelő magabiztosság, aminek híján vagyok. De attól még mosolyogva nézem a méltóságteljes, egyenes hátakat, a csinos ruhákat és a csodáló tekinteteket, amit másokon látni.
És hogy a többi nő, akik nem találhatóak meg ebben a szűk kategóriában? Na ők, csak olcsó... utánzatok.