Szuperhősök

A jó emberek megtalálják egymást. Vagdalkozások, eltévelyedések, meg kicserélődött barátok után, de a végén mindig akad egy pad, egy szelet sütemény, meg félreérthető mondatok. Szeretek úgy nevetni, hogy két pontban az arcom görcsbe rándul, hogy a félmondatok is értelmesek. Néha kell az, mikor hallgathatod valaki életét, meghallgathatod, minek örül, vagy mi bántja. Jól esik, hogy rám is figyelnek.
Az egyszer biztos, hogy vennem kell egy biciklit, mert a tesóménak csak a szenvedését nyújtom, ha útra kelek vele...
Nyáron, vennem kell még két lámpát is, hogy Batmannel éjszaka is csatangolhassunk. :)
Jó rájönni hogy nem én vagyok az egyetlen béna ember a földön, aki csetlik-botlik megállás nélkül. A gondolatok meg csapongnak, mintha távirányítóval csatornák között váltogatna az ember. Egyszer Nicelodeon, máskor Viasat 3 (csakis a CSI miatt, mert ezért érdekel még most is a kriminálpszichológia :D ), máskor a felnőtt csatornák, amiket persze senki nem ismer.
És mikor hazajöttem, nem várhatott volna annál jobb, mint hogy az én drága jó édesanyám locsolóval, meg hideg vízzel fogadott a kapuban, és úgy kellett magam átharcolni a vízsugáron egészen a lépcsőig, mint G.I. Jane.

Aztán meg ma is ismét beigazolódott, hogy a szuperhősöket is meg kell menteni, és hogy a béke, amit áhítozva várunk, gyakran ajándékként érkezik fülbevaló formájában. :) <3