Minden alkalommal, mikor zene szól- itt természetesen nem a Slipknotra vagy a System of a down-ra gondolok- rájövök, hogy mocsok részegre kellene magam inni ahhoz, hogy tánc közben felszabadultnak érezzem magam. Azt hiszem fiúnak születtem volna, de félúton a genetika piszokul kicseszett velem, így nőként kötelező fent tartanom a beszélgetéseket, nem túlzásba vinni az alkoholt és megtanulni ,,csábosan" táncolni. Ezekkel az a baj, hogy alkohol kismértékű fogyasztásán kívül egyiket sem tudom csinálni. Pedig ha innék, mint a gödény, valószínűleg azt képzelném magamról, hogy én vagyok a legjobb táncos, és le sem szarnám, ki mit gondol. Kár hogy nem bírok annyit inni. ehelyett ücsörgök a virágtartón, vacogok kicsit, a bevitt jótékony alkohol meg az Istenért sem akarja elbutítani az elmémet. Elpárolog, mintha nem is lett volna. Nem rossz dolog ez, megfigyelhetem az embereket, tanulmányozhatom őket, miközben az agyamban egy Magashegyi underground szám döcög.
Birizgálja a fantáziámat, hogy milyen is lenne könnyűnek lenni. Meggondolatlannak és nem ilyen gátlásosnak lenni.De nem vagyok képes mássá válni, bármennyire is igyekszem. Elvetélt ötlet az egész átalakulás részemről.
U.i.: Azért egy jó koncertre még beugranék...
