A napsugár szórtan vetül az ágyra. Apró pontokat mutat, éppen a függöny mintájához idomulva. Mozdul az idő. Sok az inger, de nem feltétlenül rossz. Hallom az idegen nyelvet, ami most először bűvöl el igazán. A szavak hadarva jönnek, csupa ,,r" betű. Szinte jó a fülnek.Furcsa most először teljesen egyedül boldogulni. Hátha hozzájárul ez az alkalmazkodóképességemhez.
Kép készül kép után, szemet gyönyörködtető a vadregényes táj a dombokkal, hegyekkel és házakkal. Mintha csupa kerámia-makett lenne a hegyoldalban elszórva. Igyekszem dokumentálni mindent, kivéve az olykor rám törő feszültséget. Próbálok mindent befogadni, elraktározni.Az illatokat, a gondolatokat, a szavakat, a látványt. Olyan leszek mint egy szivacs. :P :D
