Hát maradj magadnak! Ne szólj és ne beszélj, addig amíg le nem csillapodik bennem a csalódottság savas elegye. Nem értelek. És te nem értesz engem. Csak vagyok én, és te folyton elmész mellettem, mintha láthatatlan lennék. Ott taposol belém, ahol a legjobban fáj, mert tudod, csak ezzel bánthatsz. Nem érdemlem én ezt.
Majd holnap ilyenkor, mikor egyedül fogok süppedni a vörös bársonyszékben, remélem bánni fogod. Hogy most is egyedül kell majd ülnöm, és várnom a vonatot.
Csalódok magamban, mert az hittem, most más lesz. Hogy könnyedén és gördülékenyen eltelik az az este, és majd mosolyogni fogok.
Tévedtem.
