2013. október 5., szombat

Hajnaltájt

Felüljáró alatt üldögél a hajnal. Minden bújával és boldogságával. Mintha nem érdekelné, hogy egyszer átveszi a helyét a reggel, majd az alkony és az éjszaka is.Üres borosüveg hever a lábaknál, néhány elnyomott cigarettacsikk a közeli pocsolyában.
Te vagy, meg én vagyok, meg mi vagyunk. Mint egy régi nyelvtanóra leckéjében. Csak meredten nézlek ebben a kócos derengésben, és csodálom, hogy itt vagy. Hogy nem mentél el akkor sem, mikor megérdemeltem volna. Karod a hátamon nyugszik, figyelem, ahogy a levegő halkan jár-kel a tüdődben. Hiányoznál, ha nem lennél. Minden csak veled teljes. Még az a pohár is, ami félig üres. Vagy félig teli...