2013. október 6., vasárnap

Ízzók a stégre fonódva

Kuporogva élvezem a lábamnál összegyűlő fény melegét, ahogy egy padon ücsörgök. Sárga és rozsdabarna levelek hevernek néma összevisszaságban a talajon, nem törődnek sem velem, sem azzal a néhány biciklissel, akik az úton cirkálnak. 
Eszembe jut, hogy mennyire is szeretnék olyan helyen lakni, ahol a ház mögött egy stég van egyenes úttal egy tóra. Hintaágyat vennék, a teraszra babzsákot, plédeket minden mennyiségben, hogy mikor kedvem szottyan, kifekhessek a kertbe olvasni. Lenne néhány gázlámpám is, meg a stégre karácsonyfaizzót tekernék. Csak hogy mindig romantikus hangulatom legyen, ha ránézek. A kertben fenyőfák lennének, olyanok, mint a Sims2-ben, és a fák sűrűjébe valahová lopótökből madáretetőt faragnék. 
Sokszor eltűnődöm azon, mi lesz velem öt év múlva. Ott fogok még dolgozni, ahol most, vagy ismét csak kínlódom majd a mindennapok nyűgével? Könnyebb lesz az emberekkel kommunikálnom, vagy a könyveket még mindig többe fogom nézni?
Nem tudom, de szeretem tervezni a házamat, 
 a gyerekeimet, a bögréket a konyhapulton. Csak hogy ne unatkozzam. És hogy megmosolyogjam ezt a néhány másodpercet! :)