Lábam a lábad között pihen, miközben hangosan horkolva még csak esélyt sem adsz, hogy végre elnyomjon az álom. Kicsit belédrúgok, hátha felébredsz-persze csak mintha véletlen volna- de nem sikerül elég nagyot lendítenem. Na még egy próbálkozás. Ahá! ezúttal elkezdesz átgördülni a másik oldaladra, ami azért lesz számomra nehézkes, mert a pólóm beszorul alád, és nem tudok mozogni. Jó, tudom, hogy nem kellene hat számmal nagyobb pólóban aludni, dehát a hideg már rákényszerít. Ilyenkor hajlamos vagyok eltekinteni a Cosmopolitan szerint szexis, ám annál lengébb hálóingektől.
De ma ilyen félálomra vágyom. Arra, hogy csak 180 perc jusson belőle, belőled pedig annál több. Éhesen akarlak ölelni, mert most úgy érzem szükségem van rád. Csak hogy legyen egy biztos pont, amiben megkapaszkodhatok, ezen az utálatos realitás-talajon! Nyitva hagyom neked a kaput... a kutyám majd beenged hozzám. Várlak!
