Olykor azt gondolom, én vagyok bunkó, aztán meg rájövök újra meg újra, hogy csak a világ nem képes elviselni az igazságot. Ebből kifolyólag rám van sütve a ,,rossz" szerep, mint gyerekként a színpadon, mert az elmondások alapján nekem az áll jól.
És mi van, ha én a jó akarok lenni? Az a satnya kis Hamupipőke, vagy a hülye Hófehérke, aki kismillióegyszer képes bedőlni a mostohának.
Unom a rosszat. Lassan már utálom is. A kedvességet felpróbáltam a héten. Segítettem, mosolyogtam, kedves voltam. Nem túl szórakoztató, de legalább nem idegesítem magam annyiszor, ahány macskakövet számolni lehet a Kossuth-téren.
Mert bár mindenki azt állítja, gonosz nézésem van, nem érzem magam annak. Az biztos, hogy a jég-kék szemszín nem előny, ha emberekről van szó... És nem mellesleg nekem is rosszul esnek a hátbatámadások, fájnak a beszólások.
Mert még a kakaónak is szíve van, 0,7%-os.
