Fogaid között megpihen a szeretet.
Nehezen engedi a nyelvcsap, a ,,nyelvezet".
Kíméletlen dadogás, csélcsap zseni
Forgatod, de ódzkodsz kiköpni
Nyálad sűrű, ragacsos mázzal tapasztja össze ajkad
Megdorgálni mégsem akarlak!
Nem akaródzik erőszakkal feltépni őket
Maradjanak csak meg némának, pihegőnek
Aztán mikor nem számítok rá, elengeded
Forgatod, forgatod, majd rámereszted
Mosolyogva nézed zavarom
Nem akarom, kívánom, tehát hagyom
És mint a hidegből szobába érkezésnél
Egyszerre éget és fagy mindenem
Ps.: Tudod... :)
