Ma megkérdezték tőlem, hogy csak ennyi-e a boldogság? Én meg foghíjról odavetettem hogy nem, mert ha elfogadod, hogy semmi nem tökéletes, akkor egy egészen picit több is lehet.
A boldogság egy nagy fehér vászon a földre leterítve, és rajtad áll, hogy festékes talpaddal mit alkotsz: fekete-fehér, vagy tarka maszlagot. Mert mi magunk is csak maszlagok vagyunk, így a zseninkből jön, hogy azt kreáljunk. Zsigerből.
Tudom, okosnak könnyű lenni, de csak azt mondom, amit Én magam is vallok. És csak hogy tudjátok, boldogtalannal is kell néha lenni, mert akkor születnek meg az olyan dolgok, mint a csokoládé, a színes fonalak és azok a zenék, amiktől lúdbőrzik a kar...
