2014. január 11., szombat

pfu

Apró körmeim kézfejembe mélyednek félhold alakú nyomot hagyva maguk után. A hangulatingadozás szar dolog, de nem lehet elkerülni. Egyik pillanatban kedvesen ücsörgök, másikban sírhatnékom van, majd a dührohamok megkoronázzák ezt az egészet. Remélem holnapra elmúlik ez a kínlódás, mert kikészítem a környezetemet. Nem viselkedtem most valami jól. Talán a fejemre kellene húzni egy takarót, aztán holnapig csak aludni, hátha a démonjaim távoznak belőlem. Holmi egészségtelen élelem, lsd.: csoki, pattogatott kukorica, puding és a többiek most mindenfelé megkezdve hevernek, mégsem tudok enni egy falatot sem. Iszok egy korty vizet, hogy a torkomban lévő gombóc oldódjon. Most csak felesleges próbálkozás volt, pedig az előbb esküszöm, hogy sikerült.
Ezúton zenem a világnak, és főleg neked, hogy sajnálom, amiért olykor ennyire még saját magam számára is kiállhatatlan vagyok.