Jósolnék én kávézaccból. Csak neked. Másnak soha.
Megmondanám mit tépett meg elmém vasfoga.
Hagynám hogy az inged vállfán lógjon a szekrény mélyén.
Hagy vegye át illatodat az összes ruha, s kellék.
Engedném, hogy a tükröm engem ne, csak téged lásson.
Kérges tenyered ujjain csüng minden álmom.
Akár a marionett, mit bábosa szabadon mozgat.
Mégis apró kezeimmel kreálom újra mosolyodat
