2014. február 3., hétfő

Jósolnék én kávézaccból...

Jósolnék én kávézaccból. Csak neked. Másnak soha. 
Megmondanám mit tépett meg elmém vasfoga. 
Hagynám hogy az inged vállfán lógjon a szekrény mélyén. 
Hagy vegye át illatodat az összes ruha, s kellék. 
Engedném, hogy a tükröm engem ne, csak téged lásson. 
Kérges tenyered ujjain csüng minden álmom. 
Akár a marionett, mit bábosa szabadon mozgat. 
Mégis apró kezeimmel kreálom újra mosolyodat